Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy a legtöbb ember fél, tart és ódzkodik a fogorvosoktól. Azok persze kevésbé, akiknek a családjában, vagy a baráti körében van egy ilyen munkát végző illető, de van egy olyan érzésem, hogy ők is inkább magán emberként szeretnek vele együtt lenni, az orvosi székébe viszont kevésbé szívesen ülnek be. Nincs ezen semmi szégyellni való, az ember alapvetően nem szeret beteg lenni, utálja, ha valamije fáj és inkább a szőnyeg alá söpri a problémát „majd elmúlik” címszó alatt.
Ne féljünk a köpenyestől
Ez viszont egyáltalán nem jó taktika. Én személy szerint úgy gondolom, hogy az élet legtöbb területén sokkal hasznosabb dolog a prevenció, mintsem megvárni, hogy megtörténjen a baj, sőt, még utána is várni a csodát, ahelyett, hogy az ember a megoldások mezejére lépne.
Éppen ezért, én gyakori vendég vagyok az orvosi rendelőkben. Szeretek évente egyszer elmenni egy-egy szakemberhez, aki megvizsgál, hogy minden rendben van-e velem. Általában az szokott lenni a diagnózis, hogy makk egészséges vagyok, szóval nincs miért aggódnom. Őszintén szólva ez egy nagyon megnyugtató dolog.
Persze eleinte én is féltem a rendelőkben, már amikor megéreztem a fertőtlenítő szagát, egyből összerándult a gyomrom. De aztán szépen lassan hozzászoktam ehhez is, és nem mondom, hogy manapság már úgy járok a dokikhoz, mintha wellness szállodába készülnék, de sokkal kevesebb aggodalommal, az tény. Az évek során sikerült leráznom magamról a gyerekkorban szerzett negatív tapasztalatokat és az azokból fakadó előítéleteimet is. Régen a doktor bácsi vagy néni egy ijesztő személy volt, aki szurit adott, fa pálcát dugott le az ember torkán, vagy éppen hangos szerszámokkal piszkálta a fogakat. Felnőttként az ember, jobb esetben, már nem ennyire ijedős, és rájön arra, hogy az orvosok nem azért vannak, hogy rémálmaink legyenek és megkeserűsítsék az életünket. Épp ellenkezőleg! Azon vannak, hogy segítsenek nekünk és jobbá tegyék a mindennapjainkat.
Fővárosba költözés, új fogorvos
Néhány évvel ezelőtt, a munkámból kifolyólag a fővárosba költöztem. Izgalmas időszak volt, tele újdonságokkal, amikről egy másik bejegyzésben majd szívesen mesélek, most viszont a költözés orvosi részére szeretnék kitérni.
Ahol világ életemben laktam, már megvoltak a kedvenc orvosaim, akikben száz százalékig megbíztam és akik már évek óta ismertek engem és pontosan tudták, hogy nem egy szörnyű hipochonder vagyok, aki a legkisebb semmiséggel is elmegy hozzájuk, csak egy rendes páciens, aki a megelőzés híve. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy a költözéstől függetlenül is a régi orvosaimhoz fogok járni. Mivel az egészségem jó volt, ezért évente egyszer, vagy kétszer nem nagy kunszt utazni másfél órát néhány kivizsgálásért és vizitért.
Egy darabig működött is a módszerem, de egyik nap váratlan dolog történt. Beleharaptam egy szép, érett, piros almába és hirtelen egy erős nyilallást éreztem az egyik fogamban. Ismerem magamat annyira, hogy egyből tudtam, hogy ez bizony rosszat jelent. Fogorvoshoz kellett mennem. Igen ám, de a fővárosban egyet sem ismertem. Szerencsére viszont az internet ilyenkor az ember jó barátja, szóval beütöttem simán annyit a keresőbe, hogy „fogorvos Budapest”, aztán elkezdtem böngészni a találatokat. Szinte pillanatok alatt rátaláltam egy nagyon szimpatikus rendelőre, ami ráadásul a munkahelyemhez közel is van, szóval bejelentkeztem. Szerencsémre már másnapra kaptam egy sürgősségi időpontot, a fogorvos pedig remekül ellátta a fogaimat. Azóta már mindig csak ebbe a rendelőbe járok. Nem csak kényelmi okokból, hanem amiatt is, mert nagyon jó a légkör, szép a környezet és mindegyik orvos kiváló szakember.