Hát nem mindig azt a munkát csinálja az ember, amit szeretne, de a kényszer nagy úr, így hát ha más nincsen, akkor nem szabad válogatni, és mindent el kell végezni.
Időközben megtanulunk sok mindent legyőzni, leküzdeni, sokszor még magunkkal is megharcolunk.
A munka nem válogat
Voltam már jobb helyen is, amikor melegen dolgoztam az 
íróasztalom mellett, egy kényelmes székben ülve, de ez megváltozott. Persze akkor nem hittem volna én sem, hogy ez lehet másképpen…
A cég, ahol dolgoztam, építési kivitelezéssel foglalkozott. Jól ment, munka is volt bőven, nem panaszkodtunk. Aztán egyszer csak, mint sok vállalkozásnak, nálunk is kezdett leágazni a szerencse. Javarészt azt gondolom, nem a mi hibánk, hiszen, mint sokan mások, mi is a nagyvállalkozások csapdájába estünk…a 30 vagy 60 napos kifizetések, a csúszások, és közben mindennek mennie kell, a munkát meg kell csinálni, amit vállaltunk. De kinek van ennyi pénze, hogy mindent előre megfinanszírozzon, hónapokra, közben éljen is, és fizesse is az embereket tisztességesen? Senkinek. Nálunk sem lett ez másképp. Sanyi tisztességes volt mindig is. Jó embernek tartom, és emberségesnek. nem volt mit tenni, összehívta a csapatot, és közölte, hogy nem tud mit csinálni, aki talál munkát, mihamarabb menjen, mert nem tud fenntartani ennyi embert, hiszen az ő bérüket is ki kell fizetni…
Két hónapig volt tartható a helyzet még ezek után, aztán nekem is mennem kellett.
A munka keresés
Sanyival régi barátok voltunk, amikor hívott dolgozni, egyértelmű volt, hogy odamegyek, hiszen tudtam, jó helyem lesz. Na de most hogyan tovább? Tettem fel magamnak a kérdést, hiszen az ember nincs arra felkészülve, hogy van egy B terve, egy másik állása tartalékban.
Valamennyi félre tett pénzem volt, persze nem erre gyűjtöttem, hiszen szerettem volna egy motort vásárolni, ami az álmom volt, a hozzá illő fejvédőt, már ki is választottam a bukósisakok közül. Mérlegelés után arra jutottam, hogy ennek még egy kicsit várnia kell, most nem ez a legfontosabb.
Persze nem egy kényelmes irodában találtam munkát. Igaz nem panaszkodhatom, mert mint munkaterület felügyelő találtam munkát, de most már tudom, hogy milyen lehetett a fiúknak kint lenni, hiszen én sem a kényelmes székemben ücsörgök már odabent…